La Maréda Étterem

Értékelések

• 

  Nyári Imre 2017. Február 13.

  Fantáziátlan környezet, magas árak, igen lassú, és szervezetlen kiszolgálás, foltos evőeszközök. A legsúlyosabb dolog viszon az volt, hogy annak ellenére hogy több fogást is rendeltünk, mégis éhesek maradtunk. Mi értelme a sznob nagyzolásnak, ha nem képesek a vendégeket jóllakatni? Én nem fogok többet ide jönni, másoknak sem ajánlom.

  Jelentés
• 

  sz...@gmail.com 2014. Január 16.

  2014 január 13-án a La Maréda étterem megismerése végett érkeztünk Győrbe.Az étterembe nem foglaltunk asztalt, így a kevésbé barátságos külső teremben, mely egyben szélfogóként is funkcionál kaptunk helyet,viszont kedvesen érkezésünkkor rögtön felajánlották egy belső terembe való áttelepülés lehetőségét megüresedő asztal esetén.(Ezzel nem éltünk).
  Előételeink közül a hagyma velouté kiemelkedően finom volt, a sült kecskesajt málnazselével és céklával inkább a szemet gyönyörködtette (a dió sajnos avas volt!). A kecskesajt az egyik oldalán tudott felmutatni sütési nyomokat a belseje és alja nyersnek mutatkozott, összességében finom volt és nem is firtattuk a pontos elkészítési módot.
  Főételeink közül a mangalica pofa tarhonyával és ecetes almapaprikával hagyományos pörkölt-es ízvilágot tükrözött, a bőrös süldőlapocka salottás krumplipürével (inkább újhagymás tört burgonyára hasonlított habos-vajas püré helyett) viszont eléggé leszerepelt. Szerintem a lapocka egy fulladósan szárazra sütött karaj volt, a lapocka jellegzetessége az a kollagénes-zsíros réteg, mely a legnagyobb élvezetet okozza annak elfogyasztásakor, aminek semmi nyomát nem találtuk. A hurkával (hurkakrém?) töltött alma finoman ropogós maradt, a fogás abszolút tetőpontja.
  A 4 desszert közül 1 elfogyott estére, így inkább egy másik helyen fogyasztottunk el nívós desszertjeinket.
  A tisztaság hagyott kivetnivalót maga után: az asztalterítőkön lévő dísszalvéta megérkeztünkkor az összes, akkor még üres étteremben (előtér) piszkos volt.
  A pincérek közül pedig az egyik úr különösen feltűnően viselkedett, ami jobb helyeken nem megszokott. Rohanásával többször meglökte a székünket ill. az asztalt, amikor elment mellettünk földrengésszerűen és számomra túlságosan arrogáns volt (borzalmas német és angol nyelvtudással amit a szomszéd asztaloknál tapasztaltunk).
  Összegezve jól éreztük magunkat és várjuk a következő Gault Millau sapkás magyar étterem megismerését!

  Jelentés