Információk
A Révész Étterem kínálata a tradicionális Magyar gasztronómiát hivatott felidézni azzal, hogy alkalmazzuk a régi ételkészítési módszereket, visszahozzuk elfeledett alapanyagainkat, hagyományos ízeinket és megpróbáljuk a mai kor elvárásainak megfelelő formában tálalni Önöknek
Értékelések
Értékeld Te is-
Ráczné Ér Krisztina 2019. Május 6.Gratulálok az ételekhez, nagyon finomat ettünk, igazi anyák napi ízkavalkádban volt részünk! Köszönjük
-
Bédi Katalin 2019. Április 30.Köszönjük a finom ételeket, az odafigyelést és a kedvességet! Fantasztikus volt itt a 40 éves osztálytalálkozó!:)
-
Sallai Edit Anna 2018. Szeptember 14.20 perce ülök itt és többször rám néztek a pincérek, de ide se köszöntek. Rajtam kívül egy asztaltársaság van itt, én jól elkülönülve ülök.
Lassan bemegyek és megkérdezem, hogy segítsek-e kiszolgálni magamat. -
Sas Zsuzsa 2018. Május 13.Nagy családi összejövetelt tartottunk a Révész étterem és hotel különtermében. Az ebéd előtt a vetített képes élménybeszámolóhoz a technikát a kérésünknek megfelelően biztosították, a terem berendezése szép, ízléses, kifogástalan volt. A pincérek udvariasak és készségesek voltak, az ebéd bőséges és finom volt. Külön kiemelném a palóclevest, a húsételeket és a grillezett zöldségeket, melyek tökéletesek voltak. A gyerekmenüként kért szezámmagos csirkemell is rendkívül finom volt, az adag pedig óriási! Talán az újházi tyúkhúsleves lehetett volna egy picit ízesebb. Ettől függetlenül jó szívvel ajánlom mindenkinek a Révészt!
-
Kovács László 2014. Július 29.
A Révész nekem régen mindig a snookerről szólt. Sokat jártunk oda anno, hiszen snooker asztal Győrben elvétve akadt csak, de itt mindig volt.
Hosszú évek után döntöttem úgy, hogy kipróbálom az éttermet. Hirtelen elhatározás volt, és utólag azt kell mondjam, jó döntést hoztam. A teraszon kértem asztal, dohányzó részen. Érkezésünkkor terített asztal fogadott, nem volt nehéz megtalálni, hiszen kedd este lévén Győrben ritka a telt házas étterem - a belvároson kívül.
Aperitifnek a ház pálinkái közül a sárgabarackot kaptuk, a Szigetköz Lelke pálinkaházból. Régi mondásomnak újabb igazolást szereztem már az illatokból is: kár a lekvárba a gyümölcs! A gyümölcsöt vagy nyersen, éretten, vagy pálinka formájában kell fogyasztani. A sárgabarack már az illatokban markánsan visszaköszönt, s a kellemes 42-45 fokos párlat ezen a párás nyári estén a lelkemet simogatta.
Az étlap gyönyörű bőrkötésben, elegáns stílusban nem a mennyiségével akart lenyűgözni. Mégis minden volt rajta. Szárnyasok, halak, vörös húsok egyensúlyban álltak egymással. Soha nem szerettem a bő lére eresztett étlapot, mert az már azt jelzi számomra, hogy az ételekre kevesebb figyelem jut azok sokszínűsége miatt. Itt mindenből volt egy-kettő, az ételek egymásra épültek. Aki egy kicsit is konyít a vendéglátáshoz, vagy látott már éttermi konyhát belülről, az érzi az étlap láttán, hogy itt nem a mainstream tömegkajával akarnak kufárkodni.
Étterembe járó férfiemberként nálam a marha a lakmusz. Ha egy étteremben jól csinálják a marhát, ott gond nem lehet. Ezért most is egy hagymás rostélyossal kezdtem az ismerkedést. Győrben kevés helyen adnak finom marhát. Vagy a hús nem stimmel, vagy az elkészítés. Egy kezemen meg tudom számolni, hogy hova érdemes mennie a férfiembernek, ha jót akar enni Győrben, és azt kell mondjam, hogy a Révész feliratkozott az első háromba! A hús pontosan akkora, amekkorának egy személyre lennie kell. Pontosan úgy van megsütve, ahogy egy rostélyoshoz illik, a hagyma pedig egyszerűen csodálatos! Nem tocsog az olajban, nem bántja a gyomrot, és nem akarja elfedni a húst. Köretnek főtt, enyhén pirított burgonyát adtak. És ami a Révésznek külön piros pont: nem mirelit, előre elkészített borzalmat tettek a tányérra, hanem frissen elkészített körettel koronázták meg a tökéletes hagymás rostélyost. Győrben nem ismerek más éttermet, ahol tisztelnék annyira a vendéget, hogy nem fagyasztott borzalommal akarják kiszúrni a szemét olyan mennyiségben, hogy észre ne vegye a szakács trükközését a húsadaggal.
Nehezen vettek rá a desszertre. A délután folyamán ugyanis már kivégeztem egy fél görögdinnyét, így erősen le volt korlátozva a tárolókapacitásom, de végül belementem egy kis adag somlóiba pusztán azért, hogy megnyugodjak, nem tévedtem, mikor hirtelen felindulásból az első három kedvenc közé soroltam a Révészt. Természetesen a desszert csak megerősítette a fentieket: a piskóta csodálatos, a mazsola nem harsogott benne, a baracklekvár házi volt (gondolom a pálinka rovására), a tejszínre szórt pirított cukor pedig új élmény a somlóival eltöltött hosszú évekre nyúló kapcsolatunkban.
Ahogy említettem, a marha az egyik mércém egy étterem esetében. A somlói a másik. Ahol összecsapják ezt a csodálatos süteményt, ott jót ne várjon az ember. A Révészben a somlóit is tökéletesen tudják elkészíteni!
Ide el kell jönni! Itt enni kell!
