Tom Tom Kocsma

Értékelések

• 

  Farkas Zoltán 2020. Szeptember 16.

  Élménybeszámoló
  2020.Szeptember 13. án úgy döntöttünk a feleségemmel, hogy jó lenne a mögöttünk lévő hetet egy jó beszélgetéssel átbeszélni és lezárni. Ennek érdekében este 7 óra táján átmentünk a Tom-Tomba.
  Tekintve a mostani járványhelyzetre és arra is, hogy erős dohányos vagyok, ki is szemeltünk magunknak egy félreeső asztalt, ami még nem volt lerámolva.
  Bennünket ez nem zavart, tudván hogy a pincér hölgy nemsokára úgyis lepakolja az asztalt, mert az egész teraszon kb. 12 vendég volt. Egy szóval viszonylag kevesen voltak. Én, szokásom szerint, jól láthatóan kikészítettem magam elé az asztalra a cigisdobozomat és az öngyújtómat hogy hamarosan rá is gyújthassak.
  Egy pár perc elteltével meg is érkezett a pincér hölgy és kedvesen érdeklődött a rendelésünk iránt. A feleségem rátekintett egy az előző vendégek által ott hagyott koktélos pohárra és megkérdezte a hölgyet, hogy vajon milyen ital lehetet benne, mert a maradványok alapján (gyümölcs és mentalevelek), biztos finom lehetett. A hölgy bele turkált az asztalon szanaszét szórt gyűrött és kopott étel és itallapokba, de sajnos nem találta a megfelelő italt. Egy pár perc elteltével úgy döntöttünk a feleségemmel, hogy inkább maradunk egy gyümölcslénél és én meg rendeltem egy pohár fehér bort. A pincér távozása elött még megkértük, hogy a gyümölcslé lehetőleg ne legyen hideg, mert a feleségemnek egy kicsit fáj a torka.
  A hölgy gyorsan összeszedte az üres poharakat és gyors lépésekkel távozott. Ekkor még azt reméltük, hogy nem sokára visszajön és elviszi a felesleges étkészlet tartókat, a felesleges étlapokat, letörli majd az asztalt, mely erősen morzsás volt, és hoz nekem egy hamutálcát.
  Es kis idővel később meg is jelent a hölgy és hozta a megrendelt italokat. Gyorsan letette a poharakat az asztal másik végére az előbb említett étlapok és üres étkészlet hordozók mellé. Ekkor már látványosan rágyújtottam, remélve hogy a hölgy észreveszi, hogy nem hozott hamutálcát.
  De sajnos nem ez történt. Sőt, az említett gyümölcslé jéghideg volt. Így hát egy kicsit lassabban kortyolgatta a feleségem az italát.
  A pincér most már megkérdezte, hogy mit szeretnénk enni. Mi egy tengergyümölcse pizzát rendeltünk dupla fokhagymával és dupla sajttal.
  Ez a beszélgetés alatt a pincér számára tisztán láthatóan, a padlóra hamuztam. De sajnos még mindig nem vette a lapot. Reméltük, hogy a rendelés felvétele után legalább visszatér és elviszi végre a felesleges tárgyakat az asztalról és legalább letörli az asztalt. De ezek nem történtek meg. Ha pincér egy „gyakornok” vagy kezdő lett volna, akkor nem szóltam volna semmit. De ez a hölgy már jóval több mint egy éve dolgozok a Tom-Tomban. (talán több mint két év is lehet)
  Így vettem a fáradtságot, összeszedtem a szétszórt étlapokat, elrendeztem az étkészlet hordozókat és letöröltem az asztalt.
  Egy kis idő múlva ismét megjelent a hölgy és letett egy fatálcát az asztalra mely két étkészletet tartalmazott. A pincér még mindig nem vette észre a hamutálca hiányát és azt sem, hogy még mindig nincs rendesen lepakolva az asztal. Ilyenkor már a hölgy szeme láttára még a csikket is a padlóra dobtam.
  Egy idő után a hölgy meg is hozta nekünk a megrendelt pizzát, jó étvágyat kívánt és ismét távozott. Megkóstoltuk az ételt, finom volt az íze, de valami feltűnően hiányzott. Szóltam a pincérnek és megkérdeztem hogy biztosan rajta van e a dupla fokhagyma és a dupla sajt adag, mert se a dupla sajtot nem látjuk a pizzán, se a fokhagymát nem érezzük. A hölgy elsietett és visszatérve, mosolyogva mondta, hogy rajta vannak a kívánt feltétek.
  Miután a feleségem és én is éhesek voltunk, így elfogadtuk ezt az állítást és folytattuk az étkezést.
  Amint befejeztük az evést, ismét rágyújtottam. A pincér ismét felbukkant és elvitte az üres tányérokat, kérdezve hogy szeretnénk e még valamit fogyasztani. A feleségemnek rendeltünk egy vörösbort, magamnak meg egy fehérbort. Ismét szóltunk a hölgynek hogy a vörösbor NE legyen hideg, mert a feleségemnek fáj a torka. A hölgy csupán annyit mondott, hogy nem tudja, hogy ezt meg tudja e oldani, de próbálkozik.
  Hát ez sajnos nem sikerült. A kihozott vörösbor szintén jéghideg volt. Ez idő táján már az ötödik cigicsikk figyelt a padlón.
  A feleségemmel elfogyasztottuk az italainkat és én bementem a bárpulthoz, hogy fizethessek. Csupán azért nem vártam meg a pincér hölgyet, mert szemmel láthatóan inkább a pult mögött beszélgetett a pultossal, minthogy a vendégekre figyelt volna.
  Fizettem, természetesen nem adtam borravalót. Mielőtt kimentem volna az ajtón, oda fordultam a pultoshoz, aki mellesleg a pincér hölgy felettese, és tájékoztattam, hogy sajnos kénytelen voltam hamutálca hiányában, a padlót hamutálcának használni.
  Erre fennhangon a pultos következőt mondott: „Nem illik leülni egy asztalhoz, ami még nincs lerámolva! És különben is, ez nálatok otthon így szokás, hogy a padlóra hamuztok?” Én erre annyit válaszoltam, hogy nem, mert nálam van hamutálca az asztalon és magamnál nem szoktam vendég lenni.
  Ezzel el is köszöntem és távoztam.
  A feleségemmel már kb. 30 – 40 lépésre lehettünk a Tom – Tom tol, amikor hirtelen mögülünk meghalljuk a pultos üvöltöző hangját. A következőt üvöltötte: „Mi van? Németországba ez a szokás? Remélem, hogy egy szép estétek volt!” Erre csupán az válaszoltam, hogy még Németországban is adnak a vendégeknek hamutálcát és a „szép esténkről” a pincér hölgy már gondoskodott.
  Ebből az egész esetből azt tanultuk, hogy bármilyen szép egy vendégház, a végén a személyzet viselkedése határozza meg, hogy jó vagy rossz emlékekkel távozik a vendég.
  Tisztelettel,
  
  Farkas Zoltán (egy Agárdi lakós)

  Jelentés