Látóképi Csárda

A csárda a XVIII. és XIX. Századi Magyarország jellegzetes-elsõsorban alföldi-épülete volt, a legjelentõsebb városhelyekre vezetõ utak mellett egynapi-félnapi járásra helyezkedtek el. A pusztai csárdák az Alföldön nagy számmal a török hódoltság megszûnése után kezdtek feltûnni és a sok elpusztult falu miatt az egymástól távol fekvõ mezõvárosok között mint pusztai vendégfogadók nélkülözhetetlenek voltak az utasember és a vásározó kereskedõk számára.

A Látóképi- régi nevén fegyverneki - csárda 1731-ben épült a mátai és az újvárosi országút elágazásánál, Kiss Gáspár és Szõke János tõzsérek vállalkozása által. Az 1816-ra dátumozott bõvítési terv a szûknek bizonyult csárdaépületet alápincézett épületszárnnyal kívánta kiegészíteni. Az épület alaprajza U elrendezést mutat, amely az oszlopos-tornácos L alakú fõszárny fedett pincelejárattal történõ kialakításából adódik. A fõszárny tengelyében szabad tûzhelyes pitvar, balra az árendátor (bérlõ) lakószobája, jobbra a "Bor ivó ház", azaz a kocsma. Az ivóhoz "Bor mérõ szék", azaz söntés kapcsolódott, valamint az árendátor belsõ kamrája, ahonnan a borospincébe lehetett lemenni. Mind a bõvítés új részei, mind a belsõ kamrát megosztó fal ma is megvan. Az épületrõl Ecsedi István 1930-as fotói adnak újabb adatokat, ezeken látható az 1987-es helyreállítás elõtti állapot.